Ugrás a fő tartalomra

Urbánszki László - A lándzsa nemesei


Májusban (22-én) megjelenik Urbánszki László harmadik Anno Domini kötete, A lándzsa nemesei, ami 1242-be, a tatárjárás utáni, felépülése legelején álló országunk idejébe repíti el az olvasókat. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen ezt a nagyszerű történelmi regényt is elolvashattam még a nyomdába kerülése előtt. A felkérés jobbkor nem is jöhetett volna, hiszen még frissen éltek bennem az első két részben – Vérszagra gyűl és Fegyver csörög – történtek, amelyekről tavaly novemberben ti is olvashattatok már itt.

Urbánszki László (1954 - )
Azt nem tudom, hogy a címadás milyen metódus alapján történik a Gold Book kiadónál – vagy bármelyiknél –, és hogy a szerkesztőnek, vagy az írónak jutott eszébe, hogy az „utolsó pillanatban” az Ördög itt belül-t A lándzsa nemesei-re változtassa meg. Gondolom közös döntés lehetett, de bármi is volt az oka, nem értek egyet vele több okból sem. Az első ok rém triviális. A könyv szereplői közül egyiknek sem a fő fegyvere a lándzsa (magyaroknak/mordvinoknak egyértelműen az íj, ellenfeleiknek a számszeríj és a kard). Azt nem mondanám, hogy nem kerül senki kezébe lándzsa, de finoman fogalmazva sem az a jellemző. A másik okom, hogy olvasás előtt ugyan nem tudtam elképzelni sem, mire utalhat az Ördög itt belül cím, de utólag már teljesen egyértelmű, hogy a tatár és a német fosztogatása után éppen hogy csak lélegzethez jutó országot prédáló magyar rabló-uracskákra, akik az erős államhatalmi jelenlét nélküli vidékeken minden élő (és holt) teljhatalmú urának képzelték magukat, akikre nem vonatkozik a király törvénye sem – már ha azt „ügyesen” ki tudják játszani. A hazánk védtelen lakosain élősködő „hazafiakra” pont illett az ’ördög’ jelző. Szerintem telitalálat volt az eredeti cím…

Nem írok rövid tartalmi ismertetőt sem, mert nem szeretnék spoilerezni, de néhány gondolat a történetről és a könyvről azért kikívánkozik belőlem. Urbánszki egyre jobb és jobb. Ennyi a lényeg – röviden. Már az előző két regénye is tetszett, de azoknál még kifogásoltam egy-két kisebb írói hibát, amik néha kicsit kizökkentettek a történelmi korszakba merülésemből (például hogy túl sűrűn használta a macskakörmözést), de ezek teljesen eltűntek. A szöveg sima, zökkenők nélkül olvasható, tökéletes. Az eddigi is jól működő írói eszközök – a szereplők ízes beszéde és a karakteralkotás, a mosolyra késztető jelenetek viszonylag nagy száma, az állatok szemén keresztül bemutatott helyszínek, a harcok véres valóságának hiteles megidézése – most sem változtak. Az erotikus jelenetek továbbra is a regény szerves részét képezik, de – érzésre – mostanra kevesebb lett belőlük. (Ezt nem hibaként jelzem, csak megemlítem.)


Régen volt már az utolsó történelemórám, hát még olyan, amin a tatárjárás körüli időket tanultuk, arra meg lusta vagyok, hogy az Árpád-házi királyok (tudom, akkoriban még nem így hívták őket) idejéről szóló írásokat olvasgassak a neten, ezért nekem történelmi tényekből is tud újat mondani a szerző. Finoman fogalmazva sem mozgok otthonosan a IV. Béla – és főurai, vezérei – tetteiről szóló témakörben, de azt jól látni, hogy Urbánszki nem laikusként kezdett írni a korról. Igen jól veszi észre a cselekedetek mögötti mozgatórugókat, miért kénytelen elnézni a király a főurak által rendszeresen elkövetett „embertelen” tetteket, vagy hogy milyen nehézségekkel kellett szembenézni azoknak a közrendűeknek, akik önerejükből próbáltak boldogulni háborús időkben a földeken és azoknak, akik a legcsekélyebb esélybe is elszántan belekapaszkodva önnön sorsuk jobbra fordításáért küzdöttek minden erejükkel. A (falusi) közösségek meg- és összetartó erejének dicsőítését is jó látni, főleg, ha összevetjük a jelenkor egyénközpontú gondolkodásával.

Az Anno Domini-sorozatban a szerző eddig sem arról volt nevezetes, hogy kíméletesen használta volna a szereplőit, de mostanra már-már a „martinos” szintet is veri. A folyamatosan hulló karakterek miatt a mordvinoknak (és a beneieknek) új ember-forrásra is szükségük lesz, hogy ütőképes „sereg” maradjanak, de az eleve sem túl népes mordvin-mag már a könyv elején vészesen alacsony számúra csökken. És szó sincs arról, hogy csak a mordvinok vesznének oda… készüljetek fel egy komoly emocionális hullámvasútra… Az ilyen fajta kiszámíthatatlanság általában jót tesz a regénynek, így itt is remekül bevált.

Nem vagyok expert a témában, de valahogy így érdemes szórakoztató, akciódús, remek hangulatú és főleg hitelesnek látszó történelmi regény-sorozatot írni. Örömteli hír, hogy a következő részből is kész van már egy jó adag! Vajon annak a végén mennyien maradnak életben? Kíváncsian várom!

Megjegyzések

  1. már nagyon várom .Május 22-én megjelenő új kötetet ...az első 2 részt is nagyon szeretem jó volt olvasni,szeretem a középkori regényeket főleg ami kis szegény hazánkban játszódik.fájdalmas látni mennyire nem változott a világ ott fent... magasok közt ....az egyszerű emberek hamarabb fognak össze ...
    ajánlott olvasmány mindenkinek aki kicsit többet szeretne tudni a viharos múltról...
    és ha minden igaz lesz még 1 kötet év végén .....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, mit tudsz, a negyedik rész jelenik meg még az idén (azt tudom, hogy szépen halad vele Laci), vagy valami más?

      Törlés
    2. ezt ígérte legalábbis hogy lesz negyedik rész is...

      Törlés

Megjegyzés küldése