Profundus Librum

Tegnap elmentem a Stephen King Partyra az Alexandra boltba, hogy minél hamarabb nálam legyen az új King könyv, az Álom doktor . (Igazából nem ezért, csak kíváncsiságból, de ez most mellékes.) Sosem gondoltam volna, hogy ezért fogok problémázni, de... Az Álom doktor magyar kiadása igen tetszetős, King életművéhez abszolút méltó lett, igaz, nekem nem jön be a borítója, de ez egyéni problémám, most nem is foglalkozok vele, egyébként ez volt az eredeti kiadásé is, szóval... Tehát a magyar kiadás 576 oldal, kemény kötésben, külön védőborítóval, nagy, 23 cm magas formátumban, pont olyan, mint amilyenben már régóta ki kellett volna adni a műveit szerintem . Nagyon örülök, ugyebár! De... Miért pont ezt? Miért most? Az Álom doktor ugyanis a Ragyogás folytatása, ami ugyan megjelent itthon már legalább nyolc kiadásban, a legutolsó IDÉN, de még véletlenül sem illik egyikhez sem ez a legújabb formátum. Ne is beszéljünk arról, hogy én például megvettem az IDEI Ragyogás t is - teljesen

Egy ideje - minimum, mióta nincs normálisan időm olvasni és így posztolni sem... (pedig az igényem meg lenne rá...) - már érlelődik bennem, hogy kéne egy új "rovatot" indítani, ami a zenékről szól és csak annyiban érinti a könyveket, hogy ezeket a számokat/albumokat hallgatom olvasás közben a vonaton, ugyanis egyszerűen képtelen vagyok a folyton telefonáló, nekem érdektelen dolgokról diskurálgató utasokat hallgatva rendesen elmerülni egy könyvben. Mivel az ehhez hasonló posztokban (már ha lesznek) olyan művek kerülnek bemutatásra, amik elég hangosak ahhoz, hogy sikerrel vegyék fel a harcot a zavaró háttérzajokkal, így nem nagyon fogtok köztük lassúbb, líraibb hangvételű példánnyal találkozni, igaz nem is igen hallgatok olyanokat, tisztelet a kevés kivételnek. Mikor az ismeretlen ismerősök először meglátnak, mindig azt hiszik - szinte kivétel nélkül -, hogy biztosan én is metálos (vagy rocker) arc vagyok, amit belátom, alátámaszt a szakáll, a tetoválások és egyéb küls

A rendszeres olvasók valószínűleg észrevették, hogy az oldal lassabban frissül, mint ahogy eddig megszokhatták. A kezdetekben - három éve, Jó Ég! - még két naponta jött új könyves poszt, majd három, idén pedig sokszor négy nap is eltelt két írás között. Bevallom, ez a belassulás nem volt előre betervezve, de a mindennapos feladatok (család, munka) mellett egyszerűen nem tudok gyorsabban haladni. Szerencsére nem is kell, nem hajt a tatár. A múlt héten - és ezen a héten még inkább - viszont hirtelen annyi magánjellegű feladat szakadt rám (oviszünet, konyhatatarozás, stb.), hogy nem nagyon volt időm olvasni és persze így írni sem - ...de még a World of Tanks ba sem sikerült belogolnom hetek óta. A nyári hőség (semmire sem vágyom, csak a kanapén elterülve nézni egy jó filmet) sem segít persze a dolgon. Egy szó mint száz, várhatóan szeptemberig nyári üzemmódba kapcsolok. Nem megyek szünetre, olvasok, írok, posztolok folyamatosan, de csak módjával, öregurasan - ahogy egyébként érzem m

Mivel normális posztot írni mostanában nem igen volt időm - mint ahogy olvasni sem igazán -, így legyen most egy kis játék újra. Egy ideje úgysem volt már. A verseny Kristin Cashore amerikai íróhölgy Graceling-trilógiájának első két - kemény borítós és olvasatlan - részéért folyik, tehát A garabonc és a Zsarát költözhet át a szerencsés nyerteshez. Nem olvastam a fenti könyveket, de akciódús, ifjúsági fantasyként aposztrofálják őket, amikből a romantikus szál sem hiányzik. Nekem valóban nem hiányzott, jórészt ezért is nem olvastam el a könyveket, de hátha másnak nincsenek ez irányban ellenérzései... :) A feladat most sem a legegyszerűbb, hiszen előnyt élveznek kicsit azok, akik a '90-es években megjelent kiadványokat is ismerik. Olyan magyar kiadású könyvek borítójáról kérnék ugyanis KÉT linket (kommentben, ehhez a poszthoz), amely kép külföldön, szintén könyvborítóként, de egy másik könyvhöz jelent meg. Műfaji megkötés nélkül! Egy példa a blogról (de v