Az idei ünnepi szezon alatt úgy esett, mint már évek óta sosem, hogy sikerült az egész időszakot otthon töltenem. Nem kellett munkába mennem karácsony reggelétől tizenegy egész napon keresztül. Kánaán! Mennyi könyv elolvasására és posztírásra fordítható idő. Az elején még én is így gondoltam, de aztán hamar kiderült, hogy nem egészen úgy van, ahogyan azt Pistike elképzeli. A szabadság első napján betegek lettek a gyerekek, aztán villámgyorsan az egész család nagymamástól. A sűrű köhögések és orrtörölgetések közt még a szilveszteri programunk is sikeresen kútba esett - ettől függetlenül az ablakból a gyerkőcökkel azért jó volt a tűzijátékot megbambulni. De nem akarok mindent a betegségre fogni – bár még mindig tart, senki nem gyógyult ki belőle majd két hét alatt! –, az igazság az, hogy teljesen megrészegültem a semmittevés lehetőségétől. Nem volt kedvem posztokat írni, de még olvasni sem, hiába álltak szépen sorba rendezve a jobbnál jobb könyvek. Az ajándékba megkapott, régóta v