Suzanne Collins - Futótűz
(Az Éhezők Viadala 02.)
Suzanne Collins - Catching Fire(The Hunger Games 02.)
Eredeti megjelenés: 2009
Magyar kiadás: Agave Könyvek, 2010
Hossz: 314 oldal
Műfaj: ifjúsági sci-fi
Fordította: Totth Benedek
Tartalom:
Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és a családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt. A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban.
Az első rész után azonnal elkezdtem a másodikat, köszönhetően az írónő stílusának, amit az előző rész posztjánál már méltattam eleget. Szerencsére a könyvnek ez a legerősebb aspektusa és ez szemernyit sem változott. Az írónő prózája még mindig magával ragadó, erőteljes és a fejezetek végén lévő kis csattanók is megmaradtak továbbra is.
A történet ott folytatódik, ahol az első rész véget ért. Számomra ez volt a "nagy" kérdés, hogy a trilógia minden egyes része vajon egy-egy új Viadalt mesél-e el, vagy Katniss története halad előre - egy esetleges Kapitóliummal szembeni lázadás felé. Nos a válasz is-is.
 |
| Suzanne Collins (1962 - ) |
A könyv első !!kétharmadában!! Katniss a Körzetek közt utazgat ide-oda, "boldogan" idegesíti az egyszeri olvasót a két fiún való állandó - és persze hasztalan és hiábavaló - agyalásával. Amikor nem ez tölti meg az elméjét, akkor azok a részek valóban szórakoztatóak és a cselekmény szempontjából is előremutatóak. A szereplők jellemfejlődése bár érzékelhető, de semmiképpen nem jelentős - bár mivel ekkor a lány még mindig csak 17 éves, nem is lehet túl nagy változásra számítanunk. Azt azért meg kell hagyni, hogy a fiúkon való gondolkodása sosem merül ki annyiban, hogy "most éppen melyiket szeressem", inkább egy önmagában bizonytalan fiatal lány gondolatai ezek.
Mikor újra elér a Kapitóliumba a cselekmény fonata megtudunk pár adalékanyagot az ország működéséről, felépítéséről, a lakóik életéről, ami a második rész legjobb fejezeteit jelentik. A főváros felépítése és működése sajnos itt már az előzőleg részletezett gyermekbetegségekkel komolyabban küzd. Szerintem itt jól látszik, hogy a könyv főleg fiatalabbaknak íródott, akik nem várják még el, hogy a könyvben bemutatott ország valóban - valamennyire legalább - működőképes legyen. Más kérdés, hogy vajon fontos-e ez a kérdés egyáltalán egy szórakoztató regénynél. Nekem most az volt, mert a cselekmény nem kötött le eléggé, nem vesztem el az írónő altal megálmodott világban. Konkrétan például egy nagyobb fordulatra sem emlékszem ebből a részből, leszámítva persze a Nagy Mészárlás idei szabálymódosítását. Bár ugye azt mindenki sejtette, hogy valami hasonló következik, és Katnissnak újra íjat kell ragadnia?
Az utolsó harmadban újra - egy másik - az Arénában vagyunk, ahol szintén hullanak az emberek, de újfent alig 1-2 halálesetnek lehetünk közelről tanúi, szóval az első részhez képest a vér mennyisége itt sem nőtt. Az Aréna felépítése és működése jópofa volt, jobb, mint az első részben.
A könyv végének csavarja sejthető volt, de így is működött.
Az első résztől történetileg gyengébb (unalmasabb) rész volt, ami ha nem is teljesen felesleges rész volt, hiszen a cselekmény ha tyúklépésben is, de haladt előre benne, ám ennyi történés belefért volna a harmadik rész elejébe is max. 50-100 oldalban. A félreértések elkerülése miatt, nem volt rossz könyv, pár óra alatt ki lehetett olvasni - az írónő stílusa miatt élvezetes is volt -, de megvannak a maga gyengeségei.
Akkor mégis kinek? Akinek nagyon tetszett az első rész és aki tudni akarja, melyik srác mellett köt ki Katniss a trilógia végén! :D
Értékelés: 6/10
Linkek:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése