Ugrás a fő tartalomra

Februári zárás

Nos, az ügyes januári kezdés után (0 könyv vásárlása) az már februárban tisztán látszik, hogy a vállalásom, miszerint idén max. 20 könyvet veszek, be fog dőlni, de legalább a vásárlási szokásomon - most és azonnal mindent -, talán sikerül változtanom. Ezeknek a könyveknek a nagyrészét 500 forintért sikerült beszereznem a Nyugati aluljáróban, de a Harrison könyv is 40%-os akcióban jött haza. Az már megint más kérdés, hogy a nem a blog témájába vágóakat mikor lesz időm elolvasni! :) Mindegy, egy könyv áráért vettem öt jót.




E. L. Doctorow - A nagy menet

Az amerikai polgárháború negyedik évében, 1864 őszén az Unió tábomoka. William Tecumseh Sherman végeláthatatlan menetben masíroztatta az északiak egyik hadtestét a keleti part felé. E hatvanezres sereg döntő csapásokat mért a Konföderáció erőire, a hátuk mögött már lángokban áll Atlanta; amerre vonulnak, begyűjtik a terményt, az állatokat; kifosztják, majd elpusztítják a városokat, a falvakat, felégetik az ültetvényeket, hogy elvágják a lázadók utánpótlását. Doctorowot nem elsősorban Észak-Dél háborújának oka, nem is a rabszolgaság szörnyűségei foglalkoztatják, hanem az, hogy a hadsereg, egy új világ felé trappoló romboló gépezet nyomában miként támad az űr, és hogyan kezd alakulni az emberek egy ideiglenes, szinte abszurd közössége. "Aki elég figyelmesen nézte az emberek, kocsik, ágyútalpak, hintók, bricskák és kétlovas csézák menetét, annak észre kellett vennie, hogy nem csupán egy hadsereg, de egy egész gyökere vesztett civilizáció felvonulása ez. Mintha egyszer csak fogta volna magát, és útra kelt volna az egész emberiség: a kézikocsit vonszoló vagy önmagukat ökör módra kordé elé fogó fekete nők és gyerekek együtt vonultak a fölösleges holmiktól roskadozó pompás hintók utasaival, a déli polgárokkal. Amerre Sherman hadserege elvonult, mindenki földönfutóvá lett. Az emberek azért csatlakoztak a menethez, mert nem volt hová menniük, s a nyomukban már jöttek is a következők."


Csáth Géza - Emlékirataim a nagy évről

Csáth Géza az első világháború idején írta nagyszabásúra tervezett emlékiratait. Írói munkásságának talán legnagyobb szabású vállalkozását jelenítik meg ezek az eddig ismeretlen háborús visszaemlékezések és a magánlevelezés - még akkor is, ha részben töredékesen maradtak is fenn -, mivel pontosabb információkat szolgáltatnak az író világnézetéről, viszonyáról a magyarsághoz, a monarchiához. A levelekből jól nyomon követhető tragédiája a ,,méreggel", a morfiummal való küzdelem, ezzel kapcsolatos titkolódzása, apjával és feleségével való kapcsolata, viszonya Szabadkához, a kiterjedt Decsy, Brenner és Kosztolányi családhoz. Ezért hazája szétesésének tragédiája mellett személyes leromlásának folyamatát is nyomon követhetjük. Visszaemlékezései mentesek a harci cselekmények leírásától, hiszen Csáth a fronton töltött időszak alatt (1914. augusztus 3. - 1915 tavasza) mindvégig a távolabb lévő hadikórházakban dolgozott, előbb a szerb, majd az orosz hadszíntéren. Memoárja elsősorban közvetlenül a háború előtti hangulatot, a korabeli Budapest képét, a közvélekedést, a hadikórházak mindennapjait tárja elénk - tükröt tartva az utókornak az akkori világ olyan eseményeiről, amelyeket az mára már jórészt elfelejtett.

Ray Bradbury - Éjfél is elmúlt

A történet akár a gyóntatószékben játszódik, ahol egy pap gyógyítja ki egy hívét különös függőségéből, akár a Mars zord dombjai között, ahol véres hajsza folyik egy sokat ígérő kék palackért, Bradbury állandóan valami újjal lep meg minket, bármikor képes megmutatni bizarr helyzetbe keveredett különös emberek szívét-lelkét. Az eredmény pedig egy olyan kötet, amely megcáfolja a mondást, miszerint a valóság furcsább a fikciónál.
A kék palack (The Blue Bottle) - Pék Zoltán
Holnemvolt tavasz (One Timeless Spring) - Gálla Nóra
A papagáj, aki ismerte Papát (The Parrot Who Met Papa) - Török Krisztina
A lángoló ember (The Burning Man) - Heinisch Mónika
Egy darab fa (A Piece of Wood) - Pék László
A Messiás (The Messiah) - Pék Zoltán
G.B.S. – V. verzió (G.B.S. – Mark V) - Huszár András
A hallatlanul tökéletes gyilkosság (The Utterly Perfect Murder) - Roboz Gábor
Bűn és büntetlenség (Punishment Without Crime) - Pék Zoltán
Átvészelni valahogy a vasárnapot (Getting Through Sunday Somehow) - Roboz Gábor
Idd ki egy húzásra: ellenszer tömegtébolyra (Drink Entire: Against the Maddness of Crowds) - Török Krisztina
Árnyjáték (Interval in Sunlight) - Gálla Nóra
Egy szerelem története (A Story of Love) - H. Kovács Mária
A kívánság (The Wish) - Heinisch Mónika
És újra a Föld (Forever and the Earth) - Török Krisztina
A valódi bölcsesség (The Better Part of Wisdom) - Roboz Gábor
A mi kedves Adolfunk (Darling Adolf) - Heinisch Mónika
Jamie varázsol (The Miracles of Jamie) - Gálla Nóra
Az októberi játék (The October Game) - H. Kovács Mária
Rozskenyér (The Pumpernickel) - Heinisch Mónika
Éjfél is elmúlt (Long After Midnight) - Pék Zoltán
Persze hogy hoztam csokoládét! (Have I Got a Chocolate Bar for You!) - Roboz Gábor

Donald Miller - Kék, mint a jazz

Donald Miller úgy bánik a szavakkal, akár a zenész a hangszerével, gyönyörű, felemelő, szívet melengető szólót improvizál. Önéletrajzi esszéiben brutális őszinteséggel, és nemcsak másokon, de önmagán is nevetni tudó humorral ír az életről, szeretetről, hitről, barátságról. Magával ragadó személyes stílusban és meglepő, eredeti hangnemben teszi fel önmagának a lélek nagy kérdéseit, és keresi rájuk a válaszokat. Saját történetét és hitkeresését meséli el úgy, hogy közben az az érzésünk, ha találkoznánk, ő is szívesen meghallgatná a mi beszámolónkat. Nem az a célja, hogy meggyőzzön bennünket nézeteiről, vagy hogy ránk erőltesse az általa megtalált válaszokat, hanem hogy bennünket is keresésre, „saját dalunk éneklésére” bíztasson. Miller önmaga sem gondolta, hogy ezt a könyvet valaha kiadják, így minden takargatás vagy szépítgetés nélkül tárja fel benne a lelkét – mintha a legjobb barátjához vagy csak önmagához-önmagában beszélne. Őszinte, szenvedélyes, nyers és igaz, akárcsak a jazz. Az, hogy a könyvből bestseller lett Amerikában, őt magát lepte meg a legjobban.
„Úgy gondoltam, egyedül vagyok, míg egy reggel felébredtem, és rájöttem, hogy ennél semmi sem áll messzebb az igazságtól.” A dal, amelyet énekelt, sokakban visszhangra talált. Talán azért, mert legalább egyszer mindannyian feltesszük magunknak ugyanezeket a kérdéseket az életről… vagy talán mert ritkán van alkalmunk ilyen akadálytalanul bepillantani egy másik ember szívébe. Ugyancsak elképzelhető, hogy provokatív humora és az képessége tette az amerikai olvasók kedvencévé, hogy a komoly témákat szórakoztató könnyedséggel taglalja. Hallgassuk hát dalát mi is úgy, mint a jó zenét: ne csak a fülünkkel, hanem a lelkünkkel is!

Harry Harrison - Fagyos Éden

Éden párhuzamos valóságában javában folyik a harc a Földért két civilizáció között, melyek egyaránt maguknak akarják a hatalmat. A yilané dinoszauruszai nemcsak hogy nem haltak ki, de egy értelmes fajuk a biotechnológia tudományának segítségével meghódította a bolygó nagy részét. Riválisaik, az emberek nem rendelkeznek olyan fejlett technikával, mint ők, de szívósságban méltó versenytársak, és most még a természet is az ő oldalukra állt: jégkorszak közeledik, amit talán csak a melegvérűek élhetnek túl.
A harc minden eddiginél kiélezettebb lesz, és két ellenfél, az ember Kerrick, valamint a yilané Vainté számára egyenesen személyes üggyé válik. Felülkerekedhet-e bármelyikük a másikon, vagy mindkét fajból csupán megkövült csontok maradnak meg az utókor számára?

Az SF Nagymestere csak Frank Herbert Dűnéjéhez mérhető Éden-trilógiájának második kötetében bolygónk egy elképzelt arcát mutatja meg olyan hitelesen és olyan aprólékos kidolgozottsággal, hogy el sem hinnénk, valójában nem így alakult a történelem. „Nagy regény, minden értelemben. A mesterségbeli tudás diadala.” – Washington Post Book World
[Ennek mikor jön már ki a harmadik része???]

Megjegyzések