Ugrás a fő tartalomra

George R. R. Martin - Sárkányok tánca


A "Trónok harca-sorozat" ötödik kötetéről már volt egy nagyszerű írás a blogon, amit Goblin kolléga követett el még 2012-ben. Ez a mostani írás csak azért született, mert szégyenszemre én eddig nem olvastam el a regényt, vártam, hogy jöjjön esetleg a folytatása (mert ugyebár hét részesre tervezi a szerző az egészet).

George R. R. Martin (1948-)
Aztán lassan eltelt három !!!!!! év, és időközben diadalmenetben – most nyerte magát szénné az Emmy-n – haladt az HBO-s sorozat is a regények feldolgozásával. Tavalyi évadával nagyjából elért addig, ahol én tartottam a történetben, az új évadot tehát nem is kezdtem el, szóval nem tudtam tovább halogatni az olvasást, pedig a következő kötet érkezéséről még azóta sem lehet hallani, szóval gondolom pár évig újra várhatok majd…

Elolvasva az igen vaskos kötetet felemásak az érzéseim. Egyrészt nagyon vártam, hogy újra Westeros és Essos kontinensein barangolhassak a „hősökkel”. A szerző olvasmányos stílusa nem változott, alapvetően remek volt az egész regény, amit jó volt olvasni. A karakteralkotás hibátlan, satöbbi satöbbi… Akit érdekelt a Hét Királyság története és az eddigi részeket már elolvasta, tudja, milyen szuperlatívuszokat citálhatnék elő a regény méltatására. Ezek a pozitív jelzők igazak is lennének, nem vitás. (Főleg, hogy Martin mennyire zseniálisan mozgatja együtt ezt a rengeteg karaktert!) De:

Azért hiányérzetem is van, nem is kicsi.
Az ugye megvan mindenkinek, hogy eredetileg a negyedik rész és a Sárkányok tánca egy kötet lett volna, csak túlnőtte magát oldalszámilag és ezért kettőbe kellett szedni. Igen ám, de valami furcsa ötlet hatására nem időrendben választották szét a regényt, hanem szereplők szerint. (Ezt könnyen megtehették, hiszen a sorozat minden fejezete egy adott szereplő nézőpontjából mesélte tovább az eseményeket, ezáltal jól el volt különítve egymástól a regény minden szála.) Az ötödik rész – nagy része – tehát ugyan akkor játszódik, mint a Varjak lakomája, csak a vége felé ér a kettéválasztott szereplő-csoport időben is egymáshoz össze, és csak onnan halad valójában a történet tovább. Túlmenve azon, hogy mindenkinek voltak olyan kedvencei akik a két rész egyikében alig vagy egyáltalán nem kaptak szerepet, és ezért morogtak is Martinra egy kicsit, a két könyv izgalmak tekintetében sem azonos szintű. Kifejezetten bosszantott, mikor izgalmas részeket lazán csak átugrott a szerző és a következő fejezetekben - pár héttel, hónappal később - csak utalnak azok megtörténtére, és helyette újra két kevés vizet zavaró, jövőbeni hullajelölt között folytatott párbeszédet olvashatunk. Talán túlzásnak tűnik, hogy töltelék-regénynek vagy komplett időhúzásnak minősítsem a művet – ami még így is tetszett, ne feledjétek! –, de nézzük meg kicsit közelebbről, mi is történik benne konkrétan. 
Innentől: masszív spoiler-veszély! ON!

Északon:
Havas Jon békét köt a vadakkal, és befogadja őket, ami nem tetszik a király feleségének, de végül nem történik semmi. Egészen a végéig, ahol az ifjú Havasnak végre van egy erős fél oldalnyi remek jelenete.
Stannis király elmegy visszafoglalni egy erődöt – ez fél oldalnyi csata –, majd Derest is, de jön egy hóvihar és letáborozik. Aztán – elvileg! – meghal, de ez ugye nem biztos még, hiszen csak egy megbízhatatlan levélből értesülünk a halálhíréről, a könyvnek viszont vége, majd meglátjuk, igaz-e. De: itt szólnék arról az eléggé alávaló írói húzásról, amivel sokszor találkozunk a kötetben. Mihelyst történne valami valóban mozgalmas dolog, fejezetváltás történik, és – jó esetben – kapunk egy fél oldalnyi visszaemlékezést (másodkézből) vagy konkrétan semmit, csak ugrunk pár napot-hetet és folynak tovább az események.
Mellisandre abszolút nem csinál semmit.
Bran elvonul a föld alá tanulni, de szó szerint nem történik semmi velük.
„Boltonék” vigadoznak, fogadkoznak, és közben nem csinálnak semmit Deres falai mögött.
Theon Greyjoy megpróbál emlékezni a nevére legalább húsz jelenetben.
A Griff-fészek elfoglalásával (egy masszív oldal) jelzi visszatértét Westerosra egy új, titkos Targaryen trónkövetelő.

Délen:
Cersei királynő börtönben ül és tehetetlenül dühöng. Van egy nagy jelenete, ami néhány oldalnyi izgalmat csempész a könyvbe.
A Martellek egyike Királyvárba utazik (de ezt is csak elmondják, még az út részleteivel sem fárasztják az olvasókat).


Essos-on:
Arya Starkból bérgyilkos lesz – egyszer –, most vakon mászkál a templomban, nagy jelenetei nincsenek sajnos.
Tyrion két hajón is utazik, hogy találkozzon Daeneryssel, de végül csak a rabszolgaságig viszi. Mégis, az ő részei – és általában az essosi részek, amiket pedig eddig eléggé untam a westerosiakhoz képest – tartogatják a legtöbb fordulatot. De még ezek is jórészt beváltatlan ígéretek csupán. Eposzi csatákból kettő-három is be lett lebegtetve, aztán konkrétan mind elmaradt érdeklődő felek hiányában.
Daenerys nem tudja leleplezni a Hárpia Fiait – ellenállók kis csoportját –, igaz nehéz dolga is van úgy, ha nem tesz semmit. Helyette férjhez megy. Roppant izgalmas. Viszont legalább a sárkányai is elszabadultak, de sajnos ő nem halt ebbe bele.
Mászkál még arrafelé egy tucat szereplő, akikkel eleve nem is kell foglalkozni, úgyis tudjuk, hogy nem érik meg a regény végét, és lám: tényleg. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, de az ő több száz oldalas vergődésüknek tényleg nem sok teteje volt.
A zsoldos-csapatok közt – egyébként mekkora meglepetés, egyik sem harcolt senkivel… – volt pár érdekes új karakter, annak örültem.
Lehet, hogy egy-két szereplőt meg sem említettem, de ők még annyi vizet sem zavartak, mint az itt pihenő sokaság.
OFF!

Nem azt vártam a Sárkányok táncától, hogy akcióregény lesz, de eddig azért mindig volt valami durva csavar vagy egy-két vérgőzös csatajelenet, most az ezer oldalból tíz sem volt, ami igazán kiemelkedő lett volna történetileg vagy izgalmakat tekintve. Ettől azonban még tíz pontos is lehetne (így 8-at adtam rá a Moly-on), de még a már eleve színes világ-mitológiához sem kapunk újabb, fontos adalékokat, leírásokat, meg a történet fele is ismerősként köszön vissza a negyedik részből (és a sorozat előző évadából). Az az egyetlen szerencse, hogy Martin szenzációs író és képes volt még ezt a – szerintem – vártnál sokkal unalmasabb részt is teljesen olvasóbaráttá tennie.

Tehát elolvastam a könyvet, és egy-két hét múlva megnézem a sorozat idei – jelenleg utolsó – évadát is. (Tehát azt nem tudom még, annak hol van vége!) Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz jövőre? A tv-sorozat leelőzi a regényeket és előbb láthatjuk, mi lesz a Hét Királyság sorsa, mint ahogy elolvashatnánk? Vagy még az előtt megjelenik a hatodik rész? Akár még idén? És ha igen, mi lesz még egy év múlva – nézve Martin finoman szólva sem kapkodó munkatempóját –, jön a záró rész és így két rövid éven belül két Tűz és Jég Dala kötetet is olvashatunk? (A negyedik és ötödik részre több mint tíz évet kellett várnunk.) Csodálkoznék, de úgy legyen! Majd az idő választ az a kérdéseimre.

Arra is kíváncsi vagyok, másnak voltak-e hasonló problémái a kötettel?

Gyors update: A poszt írása és kikerülése közti időben megnéztem a sorozatot. Tudtam, hogy eltérnek "néhány" helyen a könyvtől, hogy képernyő-baráttá, könnyebben követhetővé tegyék az eseményeket, de hogy ennyi mindenben eltérnek, sőőőt, teljesen meg is másítják jó pár szereplő sorsát is, az azért enyhén szíven ütött. Kis túlzással, szinte a legjobb szálak hiányoztak a sorozatból. (Pld: "Griff", a járvány, Tyrion "barátnője", a vadak Deresben, a zsoldosok, az új Targaryen trónkövetelő...) A könyv már megint sokkal jobban tetszett, a sorozat nagyon le van butítva hozzá képest - esetleg kiherélve, ha így jobban tetszik... (Asszonynak tetszett egyébként a sorozat, legalább 2-3 rész után úgy kapkodott levegő után, mint az első évad végén meg a Vörös Nász után, szóval "szűz szemnek" annyira nem lehetett borzalmas, mint amennyire nekem annak tűnt.)

Megjegyzések

  1. könyv jobban tetszett ,..várom már a folytatást ,remélem nem kell várni még 2-3-4-5 évet ,igen morcos lennék..

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése