Régen – még valamikor nyáron – örömzenéltünk már a blogon, nekem meg sikerült találni "pár" „új” számot és együttes – olvasás közbeni hallgatásra – közülük, gondoltam, ömlesztve ide szórom a gyöngyöket elétek, hátha valamelyik megtetszik közülük. ;-)
Részletek a tovább mögött!
Elsőként örömömet szeretném kifejezni, hogy Görögország a tengerpart, a feta sajt, az olívabogyó és az ókori gondolkodók/matematikusok után végre újra valami használhatót tudott kitermelni. Konkrétan valami hallgathatót, mégpedig a remek CygnosiC zenekar „személyében”. Az együttest 2006-ban alapította Georg Psaroudakis, és azóta is egy személyes a banda. Zeneszámai egyértelműen és könnyen azonosíthatók bárhol, köszönhetően az énekes metálosra torzított hörgő hangzásának és az azt ölelő „prüntyögő” elektronikus zenének. (Igen, ez egyben azt is jelenti, hogy sok számuk igen hasonló.) Idén jelent meg a negyedik lemez, az igen csekélyke képzelőerőre valló dupla, a CygnosiC, aminek egyik lemeze a Pitch Black, a másik a Snow White. Így pedig már nem is tűnik annyira egysíkúnak a cím.
Rengeteg jó szám van az albumokon, köztük a Pitch Black , a One Step Forward , a Bury Your Hate , a What Lies Behind vagy az Altered Directions , de az igazán nagy kedvencem az As We Approach The End , abból is a Gameboy 8-bites remix a Video Game Orchestrától. Az egyszerűen megunhatatlan. :)
A második együttes, akit megemlítenék, szintén hasonló stílusban – elektro-indusztriál-metál / aggrotech – utazik, mint az előző versenyző, csak ők Észtországból rongálják a füleket 2009-es megalakulásuk óta. Ők a Freakangel, akik egyesek szemében elég furcsának tűnhetnek, de zenélni azt tudnak. Ehhez hasonló „metált” hallgatnék többet, ez nagyon jó. Kicsit Combichrist utánérzés az egész, na de ennyi baj legyen!
Nekik is egy szakajtónyi jó számuk van – jellemzően mind elég lassan indul be, szóval türelem –, például az A Product of Hate , a Mutual Forms of Bleeding , a Used , a Queen of Hearts , az Into the Fire és persze a The Ones To Fall (és ennek a Cyferdyne -es valamint az Aktivehate -es remixe egyaránt). És ha már van a The Ones to Fallnak egy uncensored videoklippje, akkor fel is kerül ide gyorsan, amíg lehet.
Nem akarom, hogy ebből is mega-poszt legyen, mint a filmesek szoktak lenni – pedig még van a tarsolyomban jó néhány felfedezett –, de egy albumot azért még muszáj vagyok, főleg azért, mert sosem gondoltam volna, hogy egy tribute albumot valaha is ajánlani tudok bárkinek. (Pedig a remixeket egyébként szeretem.) A szerencsés kivétel a Russian Industrial Tribute to Die Krupps címet viselő 2013-ban megjelent zseniális duplaalbum, amin – nekem – teljesen ismeretlen orosz indusztriál együttesek játsszák újra az ős-EBM legenda, a Die Krupps dalait. De valami fergetegesen. Az alkotás attól különleges, hogy nem csak egy-két jól sikerült darab van rajta, hanem pont az ellenkezője az igaz! Még régi nagy kedvencemet – a minden cyberpunk könyvhöz tökéletesen illő – High Tech / Low Life -ot is sikerült jobbá/mássá varázsolniuk (A szám szövege alul!). A Strong Tech csujjogatós-balalajkás-vodkázós remixe egyszerűen csodálatos! De nem marad el tőle semmivel a Sector 56 Scent feldolgozása sem. Isteni, hogy milyen modoros, ahogy tökéletes artikulációval kívánja az énekes leplezni az oroszos akcentusát. A death/doom metálban utazó Bog-Morok The Gods of Void őrülete és az Ungrace Moving Beyond feldolgozása is parádés, ahogy az Electric Resistance Odyssey of the Mind ja vagy a Panzertank – német nyelvű – 5 Millionen je is kiváló – de ezek tényleg csak önkényes kiemelések, mert a többiek is remekeltek.
Igazán szívből jövő kuriózum ez az album. Imádom! Még az album borítója is szuper!
Részletek a tovább mögött!
Elsőként örömömet szeretném kifejezni, hogy Görögország a tengerpart, a feta sajt, az olívabogyó és az ókori gondolkodók/matematikusok után végre újra valami használhatót tudott kitermelni. Konkrétan valami hallgathatót, mégpedig a remek CygnosiC zenekar „személyében”. Az együttest 2006-ban alapította Georg Psaroudakis, és azóta is egy személyes a banda. Zeneszámai egyértelműen és könnyen azonosíthatók bárhol, köszönhetően az énekes metálosra torzított hörgő hangzásának és az azt ölelő „prüntyögő” elektronikus zenének. (Igen, ez egyben azt is jelenti, hogy sok számuk igen hasonló.) Idén jelent meg a negyedik lemez, az igen csekélyke képzelőerőre valló dupla, a CygnosiC, aminek egyik lemeze a Pitch Black, a másik a Snow White. Így pedig már nem is tűnik annyira egysíkúnak a cím.Rengeteg jó szám van az albumokon, köztük a Pitch Black , a One Step Forward , a Bury Your Hate , a What Lies Behind vagy az Altered Directions , de az igazán nagy kedvencem az As We Approach The End , abból is a Gameboy 8-bites remix a Video Game Orchestrától. Az egyszerűen megunhatatlan. :)
As we approach the end
Spinning my head
Stealing my breath
You claim what is mine
An unequal fight
All I have is my pride
Told me lies
Compromise
Scattered sties
We knew that price
A második együttes, akit megemlítenék, szintén hasonló stílusban – elektro-indusztriál-metál / aggrotech – utazik, mint az előző versenyző, csak ők Észtországból rongálják a füleket 2009-es megalakulásuk óta. Ők a Freakangel, akik egyesek szemében elég furcsának tűnhetnek, de zenélni azt tudnak. Ehhez hasonló „metált” hallgatnék többet, ez nagyon jó. Kicsit Combichrist utánérzés az egész, na de ennyi baj legyen!Nekik is egy szakajtónyi jó számuk van – jellemzően mind elég lassan indul be, szóval türelem –, például az A Product of Hate , a Mutual Forms of Bleeding , a Used , a Queen of Hearts , az Into the Fire és persze a The Ones To Fall (és ennek a Cyferdyne -es valamint az Aktivehate -es remixe egyaránt). És ha már van a The Ones to Fallnak egy uncensored videoklippje, akkor fel is kerül ide gyorsan, amíg lehet.
Nem akarom, hogy ebből is mega-poszt legyen, mint a filmesek szoktak lenni – pedig még van a tarsolyomban jó néhány felfedezett –, de egy albumot azért még muszáj vagyok, főleg azért, mert sosem gondoltam volna, hogy egy tribute albumot valaha is ajánlani tudok bárkinek. (Pedig a remixeket egyébként szeretem.) A szerencsés kivétel a Russian Industrial Tribute to Die Krupps címet viselő 2013-ban megjelent zseniális duplaalbum, amin – nekem – teljesen ismeretlen orosz indusztriál együttesek játsszák újra az ős-EBM legenda, a Die Krupps dalait. De valami fergetegesen. Az alkotás attól különleges, hogy nem csak egy-két jól sikerült darab van rajta, hanem pont az ellenkezője az igaz! Még régi nagy kedvencemet – a minden cyberpunk könyvhöz tökéletesen illő – High Tech / Low Life -ot is sikerült jobbá/mássá varázsolniuk (A szám szövege alul!). A Strong Tech csujjogatós-balalajkás-vodkázós remixe egyszerűen csodálatos! De nem marad el tőle semmivel a Sector 56 Scent feldolgozása sem. Isteni, hogy milyen modoros, ahogy tökéletes artikulációval kívánja az énekes leplezni az oroszos akcentusát. A death/doom metálban utazó Bog-Morok The Gods of Void őrülete és az Ungrace Moving Beyond feldolgozása is parádés, ahogy az Electric Resistance Odyssey of the Mind ja vagy a Panzertank – német nyelvű – 5 Millionen je is kiváló – de ezek tényleg csak önkényes kiemelések, mert a többiek is remekeltek.
Igazán szívből jövő kuriózum ez az album. Imádom! Még az album borítója is szuper!
Data spies are scanning me
Invasion of my brain
They're digging deep
They drive me mad
I think I go insane
A silent virus takes control
And puts me on the screen
My memory on empty hole
No one to hear me scream
High Tech
Low Life
I drown in information
All systems overload
Target of infiltration
Last try to break the code
A silent virus
Megjegyzések
Megjegyzés küldése