Buglyó Gergely - Oni - A néma város

Nemrég, 2014 októberében írtam az Oni trilógia első részéről, a Szürke vérről egy posztot - részletesebb ismertető ott! -, amiben megígértem, hogy amint lehet, már térek is vissza a sorozathoz. Nos, ez az idő most jött el.

Miután a testvérek – Áron, Lili és Nátán – többé kevésbé megmenekültek védencükkel Annával (és „kolonc”, semmi speciális tulajdonsággal nem bíró barátjukkal, Ferivel) egyetemben a Virrasztók jelentette fenyegetés elől, a valódi világból Barathrumba kerültek. Barathrum, egy alvilág-szerű hely a lakhelye az emberfeletti képességekkel bíró Oniknak (akik úgymond "démonok", mint a testvérek apja is), és egyben a székhelye az Altare Tertium társaságnak, akik egy Annával kapcsolatos jóslat birtokában vannak, ám nem akarják azt megosztani a gyerekekkel. Az őket ért igazságtalanság miatt felpaprikázódott tinik – kihasználva egy váratlan behatolást Amurtába (ez a „jó” Onik központja) – maguk indulnak a jóslat nyomába. Útjuk során éppúgy elvetődnek ember nem látta helyekre, mint ahogy a felszínre is visszatérnek mit sem törődve az ott esetleg rájuk váró Virrasztó-veszedelemmel. A tét ugyanis hatalmas: a megszállt Anna lelke mélyén ott lapul kitörésre várva a Kóborló, akiről senki nem tud semmit, csak annyi bizonyos, hogy hatalma még az Onikét is felülmúlja.

Buglyó Gergely (1980-)

A kis csapat vándorlásaik (menekülésük) során eljutnak Barathrum Néma Városába is, ami a meratánok utolsó, de már haldokló központja. Az eddig is izgalmas (ifjúsági), néhol (például Sefira története rögtön a legelső fejezetben) horrorba hajló fantasy regény innentől kap egy határozott sci-fis mellékízt. Az óriási repülő hüllőkkel a beültetéseik révén kapcsolatban álló pilóták, az „űr-kosztot” felszolgáló „menza”, a hanyatló társadalom leírása és számos egyéb apróság erősíti ezt az érzést az olvasóban. Bár Barathrum világa fakó, sötét és poros, mégis színpompás az a látványorgia, ami az érzékszerveinkre leselkedik a filmszerűen érzékletes leírások alatt.

Nem tagadom, kicsit bajban vagyok A néma város kapcsán. Nem tudom, hogy vethetnék olyat a szerző szemére, amit nagyjából minden más könyvnél pozitívumként emelnék ki. A könyv ugyanis stílusában semmit nem változott – Feri for president! –, minőségre szintúgy nem – lehet még jobb is lett, de hogy még mozgalmasabb az talán bizonyos is –, de nekem kevésbé tetszett, mint az első rész. És ennek egyetlen oka van csupán. Na, szóval, a kalandok túl nagy része (egy jelenetet leszámítva a egész könyv) játszódik ebben a rideg, változatlan, mégis folyton változó, rémálomszerű fantasy/sci-fi/horror másvilágon. Semmi baj ezzel, de az első részben a Földön, Magyarországon, valami poros kisvárosban voltunk végig. Az osztályteremben, a kocsmában, a buliban. Ettől a regény, hiába voltak benne szörnyek és varázslatok, valahogy egyszerűnek, ismerősnek, földhözragadtnak – és hazainak – tűnt. Én pedig ezt szerettem. A „valóságosságnak” ez a röpke illúziója eltűnt most és időközben a szerző is profi író lett. Ami nagyon jó dolog. Csak most nem igazán örülök neki. :)

Nem izgulok a folytatás miatt viszont, ugyanis a harmadik rész, az Oni: A Bábu és a Talizmán már jórészt újra a Földön, közelebbről Japánban fog játszódni, amikor majd megjelenik, gondolom még idén. Ez ugyan még mindig nem Magyarország, de legalább a közeg – egy titokzatos iskola – már újra a „régi” lesz. Azt nem gondolom, hogy a gyerekek olyan önfeledten tudják ott is élni majd az életüket, mint tették azt az első részben, de ezen szerintem már nem fogok majd problémázni. Mert persze maradok majd rá. Sőt, várom!

A szerzőtől nyugodtan lehet kérdezni is, hiszen Ő a blog fórumának, a Közösségi Háznak (jó, majd gondolkozok már valami normális néven, vagy hagyom most már inkább így…) a regisztrált tagja. Ott könnyen megtaláljátok! Biztos vagyok benne, hogy szívesen válaszol az esetleges kérdésekre.