Ugrás a fő tartalomra

A Warhammer univerzum



A Szukits Könyvkiadó néhány éve már rendületlenül szállítja a Warhammer univerzumában játszódó könyveket a fanatikus rajongótábor legnagyobb örömére. [Erről a poszt végén még van egy pár gondolat...] Ez a cikk most főleg azoknak szólna, akik nem tudják, mi is az a „Warhammer” – néha 40.000, néha Fantasy utótaggal.

1983-ban a brit Games Workshop játékfejlesztő cég kiadott egy terepasztalon, ólomfigurákkal játszható harci stratégiai játékot, a Warhammer Fantasy Battle-t, amelyben kisebb, szakaszok közti villongásoktól kezdve nagyobb lélegzetű csatákon át egészen a már-már epikus léptékű összecsapásokig mindent le lehetett játszani. Az emberi gyalogos seregek mellett más, fantasy művekből már ismerős népek (törpe, tünde, ork, patkányember, gyíkember, káoszimádók, stb.) seregei, nevesített hősei és szörnyei, valamint ostromgépei is kaphatóak voltak, tehát a háború minden elképzelhető aspektusát le lehetett modellezni.

Az akkori szemmel nézve elképesztő minőségben megvehető ólomfigurák lelkes gyűjtői a seregük minden egyes tagját hosszú napok sokszor keserves, de mindig jóleső munkájával festették ki – ezt saját tapasztalatból mondom, sőt, nem ritkán a játékosok még a házi ólomöntést is kitanulták, hogy egy kicsit gazdaságosabban tudják összeállítani kedvenc csapatukat. A hobbi, mint annyi más hobbi szintén, ugyanis roppant drága mulatság volt (jellemzően több százezer forint/sereg plusz szabálykönyvek). Mire összegyűjtötte valaki a komplett – és minden „tábornoknak” saját, egyéni szája íze szerint összeválogatott – seregét, és mire mindent kifestett, egy jó adag ragaszkodás – és természetesen függés – is kialakult benne a játék felé. A játékot ugyanis jellemzően egyetemista kor körül kezdték el játszani, de a dolgozó felnőttek sem voltak ritkák. Ez az anyagiakon túl a milliónyi – több, vaskos kötetre rúgó és azóta is folyamatosan fejlesztett, tehát gyakran változó – megtanulandó szabály miatt alakult ki így. A játék mégis villámgyorsan hatalmas rajongótáborra tett szert.

A klasszikus fantasy-s korszakban, az Old World-ön játszódó könyvek alkotják a Warhammer Fantasy univerzumot. 1987-ben a játékfejlesztők kitalálták, hogy helyezzék az eseményeket a távoli jövőbe – cirka 40.000 évvel előre –, és nézzék meg, hogyan élte túl a Régi Föld civilizációja a folyamatos, évezredek óta tartó támadásokat, és hová sikerült fejlődniük az eltelt idő alatt. Az ebben az időszakban játszódó regények egy kicsit már szakítanak a fantasy hagyományaival, hiszen jórészt a csillagközi űrben vagy idegen bolygókon játszódnak, és Warhammer 40.000-nek, vagy röviden W40K-nak nevezték el. Az ötlet még az eredeti elgondolást is felülmúló világsiker lett! A táblás harci játékok ma már megkerülhetetlen etalonja, amibe ha egyszer valaki beleszeret, igazából sosem hagyja abba.

A Warhammer univerzum jövőképe brutálisan sötét – de tényleg, nagyon! –, borongós, gótikus hangulatú, aprólékosan kidolgozott történelemmel. Az emberiség évezredek óta harcol a galaxis gyakorlatilag összes értelmes fajával – és persze vesztésre áll. Az idegen fajok és a káosz istenei által megrontott emberek és démonok látszólag megállíthatatlan előrenyomulását egy aranytrónus-protézisben élő terrai hérosz, az Istencsászár próbálja megállítani győzhetetlen légiói segítségével. Az emberi seregek leghatékonyabb (legfélelmetesebb) csoportja a génmódosított és beültetésekkel félisteni erejűvé tett űrgárdisták – Space Marines –, akik rendházakba tömörülve, vallási doktrínáikat betartva, életüket és becsületüket az emberi civilizáció megőrzéséért folytatott örökös (fegyveres) harcnak szentelték. Több száz ilyen dicsőséges (és sok elbukott) rendház létezik – a leghíresebbek talán az Ultramarines-ok, a Dark Angels-ek és a Grey Knight-ok –, mindegyikben több tízezer harcossal, de hiába vannak ennyien, a galaxis ellenséges népeihez képest cseppnél is kevesebbek a tengerben. Ráadásul meghalni csak természetes úton nem tudnak, csatában – ha nehezen is –, de legyőzhetik őket, főleg a náluk is jóval erősebb és nagyobb számban létező démoni entitások.

Bár az emberiség megvédéséért folytatott harc életbevágó ugyan, a Warhammer univerzum legnagyobb hősei – az űrgárdisták és a pszichikus energiákat is használó inkvizítorok és könyvtárosok – sem jóságos aranyglóriás angyalok. Pragmatikus gondolkozásuk miatt, ha úgy látják, hogy egy bolygón annyira elharapódzott az elfajzás, hogy a Császár kebelére visszaterelni a lakosokat már nem éri meg az erőfeszítést, szívfájdalommal telve ugyan, de gondolkodás nélkül ledobják a bolygón minden élőt elpusztító vírusbombákat az emberi világokra is.

Ilyen barátok mellett milyenek az ellenségek? Emlékezetesek. A fantasykből elmaradhatatlan elfekből lettek a halálos eldák – akikből akadnak űrkalózkodással foglalkozó sötét eldák is –, és az orkok sem lesznek ismeretlenek, akik elvakult tombolásukkal, és puszta számukkal keltenek rettegést. A tau-k (emberszabású faj, akik a Nagyobb Jó nevében szállnak szembe harci páncéljaikba ülve mindenkivel) és a necron-ok (élőhalottak) a két legújabb, és a régi motorosokat legjobban megosztó faj – hogy kellettek-e egyáltalán – a W40K univerzumába. A tyrannidák rettegést keltő bogárnépe Robert A. Heinlein Csillagközi inváziójából került ide át, míg a lelkeket megfertőző, pusztító káoszhitűek – varázslataik, isteneik és démonaik segítségével – önmagukban is elegen lennének arra, hogy teljes pusztulást hozzanak az egész galaxisra.

A Warhammer univerzum(ok) a terepasztalon játszható játékból és szabálykönyvekből kis idő múlva átköltöztek a regények lapjaira is. A Black Library (a Games Workshop cég kiadója) égisze alatt millió-egy, a világoknak háttértörténetet, mélységet adó könyv jelent meg, például az azóta kultikus sorozattá avanzsált Ian Watson Inkvizítor quadrológiája, vagy a talán legnépszerűbb Warhammer írónak számító Dan Abnett végtelenített Gaunt Szellemei sorozata, vagy az inkvizíciós témájú Eisenhorn-trilógiája. Magyarul is ötven körül jár már összesen a lefordított művek száma, amelyek inkább fantasztikus háborús-akcióregények, mint sci-fik. Ezeket a könyveket nem a mély mondanivaló vagy a szépirodalmi nyelvezet miatt szeretjük majd meg, hanem mert a szórakoztatási faktoruk igen magas. A párbeszédek feszültségtől szikráznak, az akciórészek leírása hibátlan, a háborús állapotok bemutatása szintúgy – a jobb szerzőknél persze, hiszen azért elkerülhetetlen, hogy egy több író által közösen fejlesztett multiverzumhoz ne írtak volna gyengébb könyveket is.

A médium-váltás persze itt nem állt meg. A Warhammer különböző táblás társasjáték alakban (Blood Bowl, Necromunda, Horus Heresy) is megjelent, majd szerepjáték (Dark Heresy RPG) külsőt öltött. Mellette a számítógép monitorjára is átköltözött játékprogramok formájában (Blood Bowl, Rites of War, Space Marines, Dawn of War 1-2, Chaos Gate, Fire Warrior). 2010-ben pedig a tévé képernyőjére is felkerült végre az első animációs, rajongók által, anyagi forrás nélkül készült – tehát ezt kéretik figyelembe venni az értékelésnél – Warhammer 40.000 film, az Ultramarines.

A poszt a Fantazmo.hu-n is megjelent!


Update:
Biztosan többen hallottátok már, ám a poszt megírásakor még nem volt hivatalos - de most már igen -, tehát:

Az angliai illetékességű Games Workshop a Warhammer univerzumhoz kapcsolódó regényeket ezentúl jobban kézben kívánja tartani. Ez azt jelenti, hogy az egész világon csak ők adhatnak ki Warhammer könyveket, sőt ők fogják lefordítani is a regényeket. Angolon kívül német és francia nyelven lesznek az írások elérhetőek, egyenlőre más nyelven még nem. Mivel a magyar nem éppen világnyelv, ezért mi valószínűleg sosem - de egy ideig biztosan - nem olvashatunk új Warhammer könyveket magyarul. A lépés magyarázatául egyébként az szolgált, hogy állítólag a fordítások - nem a kiváló magyar fordítások, hanem a németek - nem voltak konzekvensek, a regények terminus technikusai nem voltak állandók, hanem könyvről-könyvre, fordítóról-fordítóra változtak, ami szerintük a Games Workshop termékek színvonalának csökkenését okozza, amihez nem kívántak többé tétlenül asszisztálni. [Tehát ezek szerint nem arról van szó - nyilván... -, hogy minden lehetséges bevételt maguknak akartak megtartani és a kisebb lélekszámú nyelveken beszélő országokat egy diktatórikus döntéssel lehúzni a GW térképéről.]


Sokszor fanyalogtunk (pukkadoztunk) eddigi is, hogy egy-egy kiadó félbehagyott sok-sok sorozatot, de itt a téma egy újabb fokozatával állunk szemben. A magyarországi kiadó kifejezetten szeretné folytatni a könyvek kiadását - milyen precíz, katonás rendben jöttek ki a regények folyamatosan! -, de a külföldi jogtulaj MEGTILTJA nekik (és ugye másoknak is) ezt. Már bocsánat, de az eszem megáll ettől a pofátlan húzástól. Remélem hamarosan lesz jobb hírem is a témában, addig meg tartalékolom kicsit azt a három W40K könyvet, amit még - szerencsére - nem olvastam el.

R.I.P. Warhammer! 

[Belegondoltatok, hogy mi lesz, ha ez trendet teremt? És más külföldi kiadók is saját kezükbe akarják venni könyveik idegennyelvű kiadását? Nem sok külföldi regény jelenne meg magyarul többé - az angol viszont tényleg rohadt hamar egyeduralkodó nyelvé válna. (Tudom, nem lesz így, ez talán nem ilyen egyszerű, de akkor is.) Persze, tanuljon meg mindenki angolul, aki olvasni akar - és bár valószínű, hogy egy Warhammer könyv értelmét idővel ki tudnám bogarászni -, de örülök, ha magyarul van időm elolvasni a könyveket, nem igazán érek rá hetekig (hónapokig) kotlani egy regény fölött. ]

Megjegyzések