John Scalzi - Szellemhadtest
(Vének háborúja 02.)

(Old Man's War 02.)
Eredeti megjelenés: 2006
Magyar kiadás: Agave, 2013
Hossz: 304 oldal
Műfaj: sci-fi, háborús
Fordította: Farkas István
Tartalom:
Az emberiséget soha nem látott veszély fenyegeti, űrbéli gyarmatai ellen három intelligens faj szövetkezik. Három faj és egyetlen ember. Az emberiség egyetlen reménye az, hogy az áruló tudós a dezertálása során hátrahagyta az elméjéről készült biztonsági másolatot. De senki nem tudja, hogyan lehetne azt felhasználni. A Gyarmati Véderő Szellemhadteste soha nem az erkölcsi aggályairól volt híres, így megpróbálja egy klónkatonájába ültetni a lemásolt lelket… elvégre a háborút nekik kell megakadályozni, és ezért a célért mindenre hajlandóak.
Scalzi ott folytatja a sodró lendületű katonai sci-fit, ahol a „Vének háborúja” véget ért, még lebilincselőbb történettel és emelve a téteket. Megfiatalított vének és gyorsan öregedő fiatalok vívják a különleges háborút, ami pontosan olyan, mint az összes háború a történelemben: végtelenül mocskos. Az egyetlen menedék, ha valaki megtalálja magában az erkölcsi iránytűt, ahogyan az Scalzi kalandos sorsú főhősének is sikerült. De elég lesz-e most is ennyi, ebben a mindent elsöprő háborúban?
![]() |
John Scalzi (1969 - ) |
![]() |
Végül nem ez lett a magyar borító |
"...a legtöbb ember egyszerűen unalmas. Amikor előléptettek a Különleges Erők parancsnokának, egész álló nap mások gondolatait figyeltem. Tudja, mire gondol az emberek többsége az idő nagy részében? Arra, hogy ennének. Vagy hogy szarnának. Vagy hogy megdugnának valakit. És onnan vissza oda, hogy ennének. És futják ezeket a köröket halálukig. Higgye el nekem, hadnagy. Egy napig bírná, aztán az emberi szellem csodájáról és összetettségéről alkotott véleménye visszavonhatatlan károkat szenvedne."
Bár a könyv egy katonai egység néhány bevetésének történetét meséli el - tehát háborús -, mégis sokkal inkább akció, mint háború központú. Nincsenek benne nagyszabású hadmozdulatok, és jobbára hiányoznak a stílus klasszikus ismérvei is. A mű nagyobb része az elmaradhatatlan csihi-puhi mellett - és a szórakoztatási faktoron szemernyit nem csorbítva ekkor sem - egyébként is fontosabb, mélyebb kérdésekre keresi a választ. Meddig tekinthető még embernek a "génszakácsok" által nemesített ember? - A gameránok, a homo astrum a tökéletes példa! - A géneink eleve meghatározzák-e vajon a klónunkat, vagy van lehetőségük tőlünk eltérő személyiséget kifejleszteni? Gyártóik, fejlesztőik rabszolgái-e a klónok, akiknek lehetőségük sincs kitérniük az előre meghatározott életút elől? Ezekre, és hasonló kérdések garmadájára kapunk - remélhetőleg - önálló gondolatok sorát szülő válaszokat a regény lapjain. Ennyi is elég lenne, hogy értékelhető, élvezetes regény legyen a könyv, de van ám még ott, ahonnan ez jött. :)
Komoly, komor témája dacára az egyik leghumorosabb könyv, amit mostanában olvastam. Méltó az első részhez. Főleg a katonalét és a katonai feladatok szülte "rebellis" gondolatokon dőltem a legtöbbet. Az író karaktereinek olyan egyetemes, megunhatatlan, szarkasztikus humora van, amit mindig tudok üdvözölni, akárhány könyvben olvasok is hasonlót. A szereplők jellemrajzai, kidolgozásai parádésak. Nem számít, hogy humán vagy valamelyik inhumán fajba tartozó a karakter, vagy hogy a történetben mennyire játszik meghatározott szerepet - kedvenceim a piromán klón, Harvey és Szilárd Leó (igen, a magyar tudós után szabadon) tábornok voltak -, de a többieknek is vannak emlékezetes pillanatai.

Miközben közeledtek az állomáshoz, Harvey leginkább azért aggódott, hogy Sagan hadnagy megint a szokásos, módszeresen aprólékos stratégiáját veszi elő, valami jó kis lopakodósat, ami miatt neki is lábujjhegyen kell majd osonnia, mint valami kibaszott kémnek vagy minek. Utálta ezt a fost. Harvey pontosan tudta, hogy mi megy neki a legjobban: ő egy balhés csávó volt, akinek a környékén a dolgok összeomlanak és felrobbannak. Ha nagyon ritkán magába nézett, azon elmélkedett, hogy az őse, akinek a génjeiből összerakták, vajon miféle ember volt? Durván antiszociális alak, mint például egy piromániás, vagy egy profi pankrátor, esetleg egy erőszakos bűncselekményekért lesittelt börtöntöltelék? Akárki, akármi is volt, Harvey szívesen adott volna egy szép nagy csattanós csókot a szájára. Mert Harvey olyan tökéletes békében élt a belső énjével, amiről egy Zen buddhista szerzetes csak álmodhatott."

"- Nem - felelte Roentgen gyengéden. - Már egy vagy közülünk. És ez nem csak a szexről szól. Ez az egymásrautaltság és a bizalom egyik legmélyebb kifejezése. Az összekapcsolódás magasabb szintje.
- Kurvára kamu dumának hangzik ez nekem."


A könyvért köszönet az Agave Könyveknek!
Most olvasom a könyvet. Nagyon szuper, mint az előző kötet. Tetszenek a nanotechnológiai imseretetők (ezt mondhatjuk a mai ember scifi-mágiájának), és a csúnya szavak (elég csúnyák).
VálaszTörlésA kefélős részeket ki lehetett volna hagyni. Ez amolyan 'románc kockafejeknek", teljesen öncélú, szükségtelen.
Mostanában kefélés minden könyvbe kell. Vagy ha nem, szerintük akkor is. Ennyi. A többi része viszont atom.
TörlésKedves Librum, mit szólnál, ha miniblogokban bemutatnád a Különleges Erők névadó tudósait, philozófusait, fizikusait? Engem nagyon érdekelne, lehet,mást is.
VálaszTörlésCarl Sagan, Conrad Röntgen, Tycho Brahe, Szilárd Leo stb
Na, ez jó ötlet! Kár, hogy nem nekem jutott eszembe, meg az is, hogy kb. semmit sem tudok ezeknek a híres tudósoknak az életéről, ez sokkal inkább Évi asztala. :)
TörlésViszont, ha lenne kedved megírni egy-két rövid ismertetőt, annak nagyon örülnék, és persze ki is raknám őket. lehetne saját rovatod a blogon, Bálint! Mit szólsz hozzá? :)