Ugrás a fő tartalomra

Revenge - Season I.

Revenge - Season I.
(Bosszú)

A Revenge (Bosszú) című sorozatban a szinte elképzelhetetlen gazdagságban élő, rongyrázó Grayson család sötét titkaiba nyerhetünk bepillantást. A család és a környezetükben lévő "alatvalók" szégyenletes árulása okozta a Clarke család kálváriáját, amiért az apa terrorcselekményben való közreműködés vádjával börtönbe került, ahol évekkel később meghalt, míg a hat éves kislánya  - Amanda - zártosztályra, majd állami javítóintézetbe. Felnőttkorában innen szabadulva - inkognitóban, hiszen az események óta 16 év eltelt - elhatározza, hogy a befolyásos Graysonok tönkretételének szenteli az életét.


Na ez volt az a történet, amiről semmi jót nem feltételeztem. Gondoltam megnézem az első részt, felhúzom magam azon, hogy milyen mocskosul korrupt, nárcisztikus, kibírhatatlanul unszimpatikus újgazdagok szerepelnek a sorozatban, aztán egy-két rész után abbahagyom, miután kimorogtam magam, hogy ezen felül még a sztori is béna. A látatlanban megkedvelést nem segítette nekem a Revenge plakátján estélyiben feszítő nőalak sem.

Nos, a film szereplőinek nagy részére bizony ráillik a fenti jelzőhalmozás, sőt mondhatnék rájuk sokkal rosszabbakat is. A nem a Graysonok anyagi színvonalán élő átlagnézők közt nehezen találhatnánk valakit is, aki megkedvelhetőnek tartana a Grayson család és ismerősi körében akárcsak EGY karót nyelt pojácát is. Az őket megformáló színészek teljesítménye viszont elismerésre méltó. A matriarchát alakító - Az utolsó mohikán (1992) óta nagy fan-kedvencem -, 54 éves (és gyaníthatóan kb. ugyanennyi plasztikai műtét után) még mindig ragyogó szépségű  Madeleine Stowe például, hogy csak a leglátványosabbat emeljem ki. A klasszikus Dallas Samanthája óta nem láthatott a néző ennyi feszült ál-mosolyt egy színésztől (és néhány másiktól) és ennyi meredt szemmel beremegtetett szemhéjat - nyugodtan figyeljétek csak meg! Nézni is borzalmas volt (most kivételesen pozitív értelemben véve)! 

A jók oldalán álló kicsit bekattant (pszicho) főszereplőt - Emily Thorne (Amanda) - alakító (enyhén(?) Brittney Spears hasonmás) Emily VanCamp először nem tűnt valami acélos választásnak a készítők részéről, túl lágy volt a bosszúhadjárathoz, de aztán megszoktam, ő meg később elkezdett bizony keménykedni - nem a flashbackes részek gagyi javítóintézetes, fekete parókás jeleneteire gondolok -, és bizony nem volt rossz. 

A mellékszereplők közt sem volt kiemelkedően rossz senki, de én végig utáltam Emily barátnőjét, talán ő volt a leggyatrább. A jobbak közé tartozott viszont a trilli-milli-zilliárdos meleg Nolan Ross-t alakító - egyébként elég "sajátos" fizimiskával rendelkező - Gabriel Mann, akinek manírjait, mimikáját sokszor élvezet volt figyelni.


Emily VanCamp
Ennyi elég is a szereplőkről, a castingos igencsak jó munkát végzett. Most térjünk rá arra, hogy mi nem tetszett. A zene. A sorozat alapzenéje az jó volt, amivel a feszültséget fokozták, vagy egyszerűen csak ment valami a képek alatt, de amikor felcsendült valamelyik együttes száma... nos a 22 órás (22 részes) sorozatban nem volt EGY olyan szám se, ami ne valami irtózatosan nyálas pop (vagy mi) lányzenekar vernyogása lett volna. Nem metál, vagy rock (bár persze ezeket is lehúztam volna) esetleg valami elektronikus durvulás. Nem. Milyen zenéje legyen egy bosszúálló sorozatnak? Legyen szar! Jó! Sikerült! Ennél egy rosszabb zenéjű sorozat van, a The Vampire Diaries, de az is csak azért, mert már több része van. Persze tudom, hogy nagyon sok ember pont szereti a hasonló zenéket, de én nem, valamint nem is megy se a történethez, se a stílushoz.

Madeleine Stowe
A másik dolog, ami nem tetszett, az az, hogy a főszereplőnek konkrétan annyi pénze van, hogy ha akarná, egybe kilóra megvehetné az egész alakoskodó kompániát, akik ellen szervezkedik, majd oda tüntethetné el őket, ahová nem szégyenli. Persze ő nyilvános morális megszégyenülést, teljes anyagi romlást és a Grayson birodalom totális összeomlását és az apja nevének tisztára mosását akarja, ezért a nehezebb utat választja, és minden részben tönkretesz EGY ellenfelet. Szerencsére ez nem így van, de az első részekben így tűnt. Tipikus, egy hét - egy ellenfél elbukik felépítésű sorozatnak nézett ki, ráadásul egy-két bénább vágás miatt túlságosan is szájbarágós magyarázatokat kaptunk, hogy most épp mi miért és hogy történt. Szerencsére ezt az utat hagyták a forgatókönyvírók - és a rendező -, és egyre jobban kezdték kuszálni a szálakat. 

Gabriel Mann
A kisvárosi környezet miatt persze van érzelmes családi szál, vannak szerelmi szálak - lehet rajtuk bosszankodni (én bosszankodtam az biztos), de nem érdemes, mert végül elég jól megcsavarják mindet. Van pár sztoriszál, ami tök felesleges (a festős), van ami szimplán időhúzó (20. rész), de összességében egy nagyon jó kis feszült, pörgős bosszúállós sorozat ez a Revenge. Nem is beszélve arról - ami sokaknál lehet eleve kaszát ér -, hogy nem folyik benne a vér, nincsenek benne igazán "nyugalmat megzavaró" jelenetek. A karakterközpontú történet a szereplők közt feszülő főként negatív töltésű érzelmek könnyedén viszik a vállukon a sorozatot. Az ABC csatorna igazán büszke lehet rá. Nekem nagyon tetszett. Természetesen maradok a folytatásra is, ami már megy is egyébként.

Az évad vége előtt 5-6 résszel már látni lehetett, hogy ez persze most nem lesz lezárva és a Revenge második évada nem egy újabb bosszútörténet lesz másik szereplőkkel, hanem van még a szálaknak hová nyúlni - remélem azért most NEM a "legmagasabb szintekre" fognak vezetni, az már annyira régi sablon. Hagyjuk már az amerikai elnököt kicsit pihenni, de ez a második évad zenéje lesz majd.

Értékelés: 7/10
(Jó zenével 8 pontos is lehetett volna.)



Link:

Megjegyzések