Piers Anthony - Varázslat Kaméleonnak
(Xanth világa 01.)
Piers Anthony - A Spell For Chameleon
(Xanth 01.)
Eredeti megjelenés: 1977
Magyar kiadás: Delta Vision, 2012
Hossz: 480 oldal
Műfaj: fantasy
Fordította: Dr. Tóth Sándor
Díjak:
BFS-díj, 1978
Locus-díj jelölt, 1978
Locus-díj jelölt, 1978
Tartalom:
Xanth bűvös világ, ahol a mágia uralkodik. Minden polgára rendelkezik valamilyen különleges varázslattal, amelyet kizárólag ő képes végrehajtani. A kentaurok, sárkányok, baziliszkuszok földje ez. Az Északi Faluból származó Bink számára azonban Xanth nem mesevilág: a benne élők közül egyedül neki nincs mágiája. És ha nem talál magának, méghozzá nagyon gyorsan, száműzik. Humfrey, a jó varázsló viszont meg van győződve róla, hogy a fiú igenis bír valamilyen varázslatos képességgel. Tulajdonképpen egy dzsinn és a bűvös falitábla is egyaránt megerősítette, hogy Binknek van mágiája. Ráadásul ugyanolyan erős, akár a királyé – vagy épp mint magáé Humfrey-é. Vagy mint Trenté, a gonosz varázslóé. De akárhogy is legyen, a fiú rendkívüli mágiájának természetét senki sem tudja meghatározni. Bink teljesen kétségbeesik – ez még rosszabb, mintha egyáltalán nem lenne mágiája… És így is, úgy is száműzik!
A Xanth mágikus világát bemutató könyveknek sokmilliós olvasótábora van, rajongói klubok százaival szerte a világban. A szenzációs fantasy-sorozat első kötete végre magyarul is olvasható. Vigyázat! Függőséget okoz! Még a szerzőjének is…
Piers Anthony eredetileg egyetlen könyvet akart írni – ez volt a Varázslat Kaméleonnak. Olvasói követelésére szőtte aztán tovább Bink történetét előbb trilógiává, majd kilenc kötetes regényciklussá.
A Xanth mágikus világát bemutató könyveknek sokmilliós olvasótábora van, rajongói klubok százaival szerte a világban. A szenzációs fantasy-sorozat első kötete végre magyarul is olvasható. Vigyázat! Függőséget okoz! Még a szerzőjének is…
Piers Anthony eredetileg egyetlen könyvet akart írni – ez volt a Varázslat Kaméleonnak. Olvasói követelésére szőtte aztán tovább Bink történetét előbb trilógiává, majd kilenc kötetes regényciklussá.
Piers Anthony 1934-ben született Angliában, de hat éves korában már az Egyesült Államokban laktak a családjával. Első regénye a Khton című sci-fi volt (1967), és rögtön HUGO- és Nebula-díj jelölést kapott. Ez a regénye szintén a Delta Vision gondozásában jelent meg magyarul az idén. Rengeteg könyvet írt, de elég jól informáltnak kell lennie annak az olvasónak, akinek a neve hallatán más írása jut elsőre az eszébe, mint az Emlékmás (1989) - hárommellű nője -, aminek második filmadaptációját a nyáron mutatták be (immár Arnold Schwarzenegger és Sharon Stone nélkül). Még nem láttam. Sokkal rosszabb, mint az eredeti?
A Varázslat Kaméleonnak a szerző legjelentősebb - vagy legalábbis leghosszabb - sorozatának a nyitókötete, ami 1978-ban elnyerte a BFS-díjat is. Eredetileg egy részes lett volna, de rajongói nyomásra tovább szőtte a történetet és két éven belül trilógiává bővítette, majd még tovább Xanth világán maradva, a sorozat - a könyv hátlapja szerint kilenc részesre bővült -, míg a Goodreads-en lévő lista szerint jelenleg épp a 36.! (és a 37. és 38.!!!) részeket írja az író. Ez azért nem csekély rajongói tábort jelent! A Xanth-sorozat azonban olyan, mint Pratchett Korongvilág sorozata. Nem egy főszereplő sorsát követhetjük végig mindben, hanem több főszereplő időben és térben is elkülönülő történetei, amiben - valójában nem tudom, mennyire jellemzően - Xanth világa csak a közös háttért adja.
Xanth világa. Ahol az olyan lakókat, akik nem rendelkeznek valami teljesen egyedi (nem számít, mennyire végtelenül haszontalan) mágikus képességgel - szökőévente ha van ilyen - száműzik a birodalom határán túlra. A visszatérés Xanthra lehetetlen, mióta egy mágikus akadály hermetikusan lezárja a határt. Aki valahogy mégis visszajönne - sose volt még ilyen -, arra a halál vár. Jó ötlet, de azért hasonlót már olvashattunk itt-ott. Azonban itt jön a csavar. Xanth-on nem csak az embereknek vannak mágikus képességeik, sőt nem is csak az értelmesebb állatoknak/szörnyeknek, hanem MINDENNEK. A növényeknek, a köveknek, a tónak sőt egy darabka földnek is (ahol - milyen logikus is Xanthon a természeti mágia - minden áthaladónak azonnal meg kell állnia és könnyítenie magán - és "ez ellen nincs mentő!" :D ) Emiatt a "csekély" ötlet miatt egyszerűen nem lehet tudni, hogy a következő oldalon mi történik a szereplőkkel, vagy hogy ki és mi módon tör majd az életükre. Merthogy természetesen úgy tűnik, hogy minden Binkék életére pályázik a vadonban, ebben azért biztosak lehetünk.
Xanth világának lakóira minden pillanatban annyi veszély leselkedik - minden csodája mellett is -, mintha egy igazán oldschool AD&D-s vadmágus-party indulna együtt kalandozni, akik ha kell, ha nem, folyamatosan - és persze roppant vakmerően - használják őrült képességeiket. Csoda, hogy a birodalom ezer éves fennállása óta ötszáz - ember - lakosa ha maradt?
"- Azt kérdeztem, van-e lelkem - válaszolta komolyan a szörny.
 |
| Piers Anthony (1934 -) |
Xanth világa. Ahol az olyan lakókat, akik nem rendelkeznek valami teljesen egyedi (nem számít, mennyire végtelenül haszontalan) mágikus képességgel - szökőévente ha van ilyen - száműzik a birodalom határán túlra. A visszatérés Xanthra lehetetlen, mióta egy mágikus akadály hermetikusan lezárja a határt. Aki valahogy mégis visszajönne - sose volt még ilyen -, arra a halál vár. Jó ötlet, de azért hasonlót már olvashattunk itt-ott. Azonban itt jön a csavar. Xanth-on nem csak az embereknek vannak mágikus képességeik, sőt nem is csak az értelmesebb állatoknak/szörnyeknek, hanem MINDENNEK. A növényeknek, a köveknek, a tónak sőt egy darabka földnek is (ahol - milyen logikus is Xanthon a természeti mágia - minden áthaladónak azonnal meg kell állnia és könnyítenie magán - és "ez ellen nincs mentő!" :D ) Emiatt a "csekély" ötlet miatt egyszerűen nem lehet tudni, hogy a következő oldalon mi történik a szereplőkkel, vagy hogy ki és mi módon tör majd az életükre. Merthogy természetesen úgy tűnik, hogy minden Binkék életére pályázik a vadonban, ebben azért biztosak lehetünk.
Xanth világának lakóira minden pillanatban annyi veszély leselkedik - minden csodája mellett is -, mintha egy igazán oldschool AD&D-s vadmágus-party indulna együtt kalandozni, akik ha kell, ha nem, folyamatosan - és persze roppant vakmerően - használják őrült képességeiket. Csoda, hogy a birodalom ezer éves fennállása óta ötszáz - ember - lakosa ha maradt?
"- Azt kérdeztem, van-e lelkem - válaszolta komolyan a szörny.
- És mit válaszolt a varázsló?
- Hogy a lelkük miatt csak azok aggódnak, akiknek van."
A szerző stílusa könnyen megszerethető. Olvasmányos, jó és sokszor humoros leírások váltakoznak a végig pörgő eseményekkel és a mélyebb gondolatokkal. Amivel nem igazán voltam kibékülve, az volt, hogy sok párbeszéd alatt éreztem azt, hogy a szereplők nem egy fantasy regénybe illően beszélnek. Egyszerűen mondva, tudálékosan "osztották az észt". Ez még akkor is szemet szúr, ha egyébként a szereplők kifejezetten értelmes karakterek voltak, nem izomagyú harcosok. Amit néhány dialógusnál negatívnak éreztem, az a történetvezetésben óriási nagy pozitívum lett. Mivel a főszereplők mindegyike kifejezetten intelligens - bár tapasztalatlan - volt, ezért a folyton folyvást felmerülő akadályokat is jószerével mindenhol a saját szürkeállományuk segítségével oldották meg. Ez felüdülés lehet a túl sok kardozós-barbáros fantasy után. A világ mellett nekem ez tetszett a legjobban. [Ja, és még valami. :D A könyvben szereplő férfiak szexista, hímsoviniszta gondolkozása. Nem tudom, mennyire adta az író a saját világnézetét a szereplői szájába - BIZTOSAN! -, de például Bink gondolatai a csúnya, gyönyörű vagy épp átlagos nők melletti, egy egész életen át tartó kitartás gyakorlatilag lehetetlenségéről és az ez ellen való küzdés hiábavalóságáról... hát... szóval... sajnálom hölgyek, de engem végig remekül elszórakoztatott, bár ezeken a részeken biztosan sokan ki lesznek akadva.]
1977 óta sok idő eltelt, de szerencsére a fantasy az egyik olyan műfaj, amire igazából szinte semmi hatása nincs a múló éveknek - persze az épp aktuális fő vonulat azért mindig változik. Bink története is azok közé tartozik, amit egy szórakozni vágyó olvasó bátran a kezébe vehet napjainkban is.
A szerző stílusa könnyen megszerethető. Olvasmányos, jó és sokszor humoros leírások váltakoznak a végig pörgő eseményekkel és a mélyebb gondolatokkal. Amivel nem igazán voltam kibékülve, az volt, hogy sok párbeszéd alatt éreztem azt, hogy a szereplők nem egy fantasy regénybe illően beszélnek. Egyszerűen mondva, tudálékosan "osztották az észt". Ez még akkor is szemet szúr, ha egyébként a szereplők kifejezetten értelmes karakterek voltak, nem izomagyú harcosok. Amit néhány dialógusnál negatívnak éreztem, az a történetvezetésben óriási nagy pozitívum lett. Mivel a főszereplők mindegyike kifejezetten intelligens - bár tapasztalatlan - volt, ezért a folyton folyvást felmerülő akadályokat is jószerével mindenhol a saját szürkeállományuk segítségével oldották meg. Ez felüdülés lehet a túl sok kardozós-barbáros fantasy után. A világ mellett nekem ez tetszett a legjobban. [Ja, és még valami. :D A könyvben szereplő férfiak szexista, hímsoviniszta gondolkozása. Nem tudom, mennyire adta az író a saját világnézetét a szereplői szájába - BIZTOSAN! -, de például Bink gondolatai a csúnya, gyönyörű vagy épp átlagos nők melletti, egy egész életen át tartó kitartás gyakorlatilag lehetetlenségéről és az ez ellen való küzdés hiábavalóságáról... hát... szóval... sajnálom hölgyek, de engem végig remekül elszórakoztatott, bár ezeken a részeken biztosan sokan ki lesznek akadva.]
1977 óta sok idő eltelt, de szerencsére a fantasy az egyik olyan műfaj, amire igazából szinte semmi hatása nincs a múló éveknek - persze az épp aktuális fő vonulat azért mindig változik. Bink története is azok közé tartozik, amit egy szórakozni vágyó olvasó bátran a kezébe vehet napjainkban is.
A könyvért köszönet a Delta Vision Kiadónak!
Értékelés: 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése